Önéletrajz


Rapcsányi Fruzsina vagyok. Kőszegen élek, az ország legszebb városában. Állatkereskedésben és állateledel boltban dolgoztam. Nekem a családot a férjem és 2 gyermekem mellet öt kutyusom és a cicám jelentik.

A kutyás világba már kisgyerekként belecsöppentem. 2 testvéremmel könyörögtünk egy kiskutyáért. Megkaptuk... Csodaszép Németjuhász kutyus érkezett a családunkba. Lilinek neveztünk el. Az eleven kiskutyával hamar meggyűlt a gondunk. Mikor megrágta a konyha asztalt is, tudtuk, kutyasulit kell keresnünk. Hagyományos rendszerű iskolába kerültünk. Akkoriban nem volt más lehetőség. Édesapám kitanulta a szakma csínját-bínját, majd megalapította saját iskoláját, mely 2002 óta nagy létszámmal üzemel. Apukám mellett tanultam ki a kutyás világ nagy részét. Fontosnak tartottam, hogy még több tudást szívjak magamba, és elvégeztem egy kutyakiképzői tanfolyamot a Tükör módszer szellemiségében. A Tükör módszerrel teljes mértékben tudok azonosulni. Fontos, hogy nem egyenkutyákat akar/akarunk gyártani. A gazdi problémájára szeretnénk megoldást találni, melyre széles skálából tudunk válogatni. Mindenkit oda juttatunk el, ahová szeretné. Fontos a következetes nevelés és a jó kötődés kialakítása, valamint, hogy megtanuljuk kutyánkat kutyaként kezelni. Kedvenc mondatom: "Szeresd gyermekként, de kezeld kutyaként!" Minden benne van! Csak pozitív megerősítéssel tanítunk, ami számomra szintén fontos. A módszer sokrétűsége a nagyon extrém esetekre is megoldást adhat. A tanfolyam elvégzése után számos szemináriumon, előadáson is részt vettem. Először megfigyelőként, majd segítőként tanultam tovább a szakmát. Mikor már megértem a feladatra, megkaptam az első önálló csoportom, ahol én voltam az oktató. Mennyországban éreztem magam. Nagy büszkeséggel töltött el, ahogy a segítségemmel fejlődtek a kutya-gazda párosok. Csodás embereket ismertem meg, és remek élményekben volt részem, melyeket életem végéig a szívemben őrzök. Jöttek nagyon optimum kutyusok és gazdik, de találkoztam elég komplikált esetekkel is. Ekkor az én életembe is érkezett egy nagyon problémás kutyus. A helyi állatvédők hívtak fel minket, hogy segítsünk egy nagyon agresszív Stafford kutyussal. Ha nem tudunk segíteni... nincs biztos jövője. Demo kutyámmal akkor ismerkedtem meg. Általa felfedeztem a kutyakommunikáció minden szegmensét. Nem volt könnyű utazás, de sikerült nyerni. Azóta boldogok vagyunk együtt. Velem maradt. Rájöttem, ha nem vagyok neki, akkor visszaáll minden rossz szokás. Én jelentettem számára a biztos pontot, amire nagy szüksége volt. No de a kutyáimról mesélek még! Közel 10 évig oktatóként tevékenykedtem a Kutyapark Egyesület Szombathely Kutyaiskolában. Kutyasulis tevékenységem mellett 2015-ban belecsöppentem az állatasszisztál terápia világába is. Barnabással a labradorommal, akit kifejezetten erre a célra választottam, űzzük ezt a tevékenységet. Volt egy kis szünetünk gyermekeim születése miatt, de 2019-ben újra nekivágtunk a munkának. Zalai Kutyabarát Egyesület zászlaja alatt tevékenykedünk.

Fontosnak tartom a folyamatos fejlődést és tanulást. Képzem magam tovább, hogy minél naprakészebb kutyakiképzési irányelvek alapján tudjak segíteni másoknak, melyet a hívatásomnak érzek!


Rapcsányi Tamás

Feltöltés alatt...

Pados-Sziget Mária

Pados-Péter Mária, egyszerűen Marcsi vagyok.3 gyerek édesanyja és jelenleg 14 kutyával élek együtt. Honnan kezdődik az én kutyás történetem? Valószínűleg már a születésem előtt megpecsételődött a sorsom. Szüleimnek is volt mindig kutyája, de anyai nagymamám volt KUTYÁS. Így csupa nagy betűkkel. A természet, az állatok iránti szeretetemet, tiszteletemet, a kutyák iránti rajongásomat Tőle örököltem. Az első saját kutyámat 18 évesen vettem meg. Sajnos gyorsan megtapasztaltam a felelőtlentenyésztés következményeit. Ekkor döntöttem el, hogy - ha eljutok addig - én máshogy fogom csinálni. Kisebb - nagyobb megszakításokkal jelenleg orosz fekete terrierek és ír búza terrier tenyésztésével foglalkozom. Hitvallásom: magamnak tenyésztek a legjobb tudomásom szerint. Célom megvalósításába nemcsak az tartozik bele, hogy tenyész kutyáim megfelelő egészségügyiszűrésekkel, kiállítási eredményekkel rendelkezzenek, hanem az is, hogy egy-egy kölyök számára megtaláljam az ideális gazdit. Ahhoz pedig, hogy az ideális gazdit megleljem, ismernem kell a kutyát. Ebben ad nagy segítséget nekem a "Tükör-módszer". Segít megismernem a kutyáim viselkedését, mikor-mit-miért csinálnak, hogyan tudom őket ösztönözni, fegyelmezni kényszerítő eszközök nélkül, és nem utolsó sorban hogyan tudom önmagamat fejleszteni.

Kronekker Veronika

Kronekker Veronika vagyok. 9 éves koromban kaptam az első kutyámat Snoopyt, egy szálkásszőrű tacskó - jagd terrier keverék kutyát. Nagyon szófogadó és kedves kutya volt. Bárhova el tudtunk sétálni póráz nélkül is, idegen kutyákra rá se nézett, ő tökéletes kutya volt. 2007ben örökbe fogadtam menhelyről második kutyámat, Maszatot. Kinézetre hasonlított az első kutyámra, de viselkedésre szöges ellentéte. Mindenkit támadott aki szembe jött velünk az utcán, kutyát, biciklist, futót, gyalogost, bárkit. Szükségünk lett egy helyre ahol Maszat szocializációját megkezdhettük és megmutathattunk neki, hogy az élet nem az örök harcról szól. Tudtam, hogy Maszatnak sok kutyával és emberrel kell megismerkednie ahhoz, hogy biztonságban érezze magát és elkezdhessen egy érdemlegesebb kommunikációt a külvilággal. Az utcán és a kutyafuttatón a legtöbben igyekezték kikerülni Maszatot, és ezt meg is értem. Így elmentünk Szombathelyi Kutyatanodába kutyaóvoda foglalkozásra. Mivel az órákon póráz nélkül volt lehetőségük a kölyköknek játszani, Maszat nagyon hamar bepótolta a hiányosságait és jól beilleszkedett a csapatba. Nagyon tetszett nekünk az iskola szemlélete, az oktatásban a pozitív megerősítés és a klikker használata. Maszat rengeteg trükköt megtanult az évek során és nagyon sok bemutatón vettünk részt. A másik nagy kedvencei az agility akadályok voltak, imádott ugrálni és kúszni, így az engedelmes tanfolyamok elvégzése után elkezdtünk agilityre járni. Annyira megtetszett nekünk ez a sport, hogy pár év gyakorlás után már versenyekre jártunk. 2012-ben elkezdtem agiliyt oktatni. A célom mindig az volt, hogy megismertessem a kutyás sportokat a gazdákkal és kutyáikkal, hogy hasonló boldog közös pillanatokat élhessenek át együtt mint én és a kutyáim. 2016-ban megvettem életem első munkakutyáját, Akirát. Ő egy rövidszőrű border collie. 3 éven keresztül folyamatosan tanulunk és jártuk a versenyeket. Rengeteg online tréninget elvégeztem, hogy felnőjek a feladathoz és elég tapasztalatom legyen egy munkakutya neveléséhez. Akira nagyon ügyes volt, nekem ő a tökéletes agilitys kutya. Sajnálatos módon boka OCD-t diagnosztizáltak nála, ez egy ritka születési rendellenesség, így jobbnak láttuk ha pihentetőbb életet él és abbahagytuk az agilityt. Ezzel egy időben kezdett el terjedni Európában a hoopers, ami egy nagyon jó alternatíva az agilityre. Ugyan olyan izgalmas szórakozás mint az agility, viszont fizikailag nem megterhelő. Így az én Akirámnak ez lett az új tökéletes sport, hisz a mozgásigénye kicsit sem csökkent az évek alatt. Nagy kedvencem lett a hoopers, nincs benne ugrás, egyszerűbbek az akadályok, a sport alkotóinak is az volt a célja, hogy minimalizálják a sérüléseket és akár egy idősebb kutya is élvezetes időt tudjon együtt tölteni gazdájával. 2019-ben megvettem életem második munka border collie-ját, Kikit. Kikivel is agilityvel kezdtünk aztán csak sodródtunk az árral. 2022 tavaszán megismerkedtünk a rally obedience-el, ami igazán Kikinek való sport. Nagyon tetszett, hogy rally közben Kiki higgadt és koncentrál, és valahogy Kikinek is nagyon megtetszett ez az engedelmes foglalkozás. Elkezdünk Rally Obedience versenyekre is járni és Kiki nagyon sikeresen vette ezt az akadályt is. Mivel a kutyaiskolázást és a kutyás sportokat azért kezdtem, hogy a kutyáim egy jobb, teljesebb életet élhessenek és boldog közös élményeket élhessünk át, azokat a sportokat űzzük amik boldoggá tesznek engem és a kutyáimat. Nagyon szeretem a természetet és az állatokat és nagyon fontosnak tartom, hogy tisztelettel bánjunk kedvenceinkkel.